Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Napvirág

6 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND y ., rV füves mezőn. Egy bokor sincs, amelyiknél a gondolatom meg tudna pihenni; mindössze ez az egy szál napraforgó válik ki a mértföldes pusztaságból. Ez a duzzadó arczú, aranyos szirmú napraforgó. Ez a misztikus virág, amelyik szívvel érez, amelyik szerelmes. A mimózának csak a teste érez; összekapja magát, ha elevenére tapintanak. De a napraforgónak szíve van, a napraforgó rajong a maga bálványáért, a napért. Sokszor elképzelem, hogy fordul lassan, szelíden, ábrándosan egy egész nagy tábla sárga karéjvirág a siető nap után. S olyankor azt hiszem : ez a tengernyi napvirág most mind szerelmet vall az istenének. Mit törődik az mással a világon, aki az istenbe szerelmes ?