Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Nádország

102 szik; talán valami füzes, vagy egy kis éger-erdó a mocsár-szivében: ott van a gémtanya. Beljebb, Gidó! oda ahol egymást hajszolva, fel-felsivít a nagy búvár; ahol a hallgató víz fehér tósággá terpeszkedik a cseretek s a rigyások tarkasága közt. Ide már nem jut el a tanyai kutya ugatása; de még a láp szélén legelő gulya kolompjának a szavát is elnyeldesi a nád, mire hozzánk érne. A sárga víz mélyében titkosan siklik el egy-egy kárász, füstös oldalát csak egy villanással mutogatja ; a lápi gaz közt élénk mozgás kél, amint lenyúlok: mocsári rovarok hűsöltek ott az imént. A tóság tükrét vízililiom bőrlevelei borítják helyenkint; sok fehér virág látszik arra ; a nagy magány e födetlen templomában, mintha ott lenne az oltár. Hinnők, hogy itt csak az úszómadár lakik s íme, túl a tavon, a sűrű nád szorongó erdejében apró, szépséges koboldok röppennek elénk. A lombok s a berkek száműzöttek Valaha tán egy soron voltak a szárazföldi dalos madárral s most a nádasban bujkálva hallgatják a szél zsörtölődését. Itt raknak fészket az ég és a víz között s összebarátkoznak a szárcsával, a vadruczával, a vöcsökkel s a láp többi jött-ment népségével. Isten tudja, hogy kerültek ide. Talán ahol régente laktak: kiszáradt a föld minden forrása s