Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Rigóvölgy

Rigóvölgy. Szeptember végén, amikor az alföldi tájékon már hallani éjszakánkint a költözőmadarak kérdőhivogató szólamait és a berkek szárnyas lakói is kezdenek már ritkulni-fogyni: a bélaudvarnoki völgykatlanban kerestem egy zugot, ahol vadászszékemre telepedve leshessem a keskeny-hosszú völgyhajlaton esetleg átváltó vaddisznókat. Napnyugta előtt a helyemen voltam, mert az óvatos erdei kalandorok nagyon bizonytalanok voltak a kirándulásaikban és hol korán, hol későn mutatkoztak azon a keskeny nyiladékon, amely vagy egy kilométernyi hosszúságban kigyódzott a völgy mélyén s ahol a disznók mély barázdákat tárogattak a kissé mocsaras réíségen; — vagy csak átkocogtak rajta és olyankor alig néhány pillanatig lehetett látni kormos sörtecsuhájokat. Hogy a katlannak állandó vendégei, azt elárulták a mindenütt látható durván túrt árkolások, amelyekkel keresztül-kasul volt róva a patakáztaíta rét; — helyenkint a túrás annyira friss volt, hogy szinte kifeketéllett a régi elszürkült, megszikkadt barázdák közül. De azért csak találomra lehetett alkalmas helyet választanom a lesre, mert a kóboró cigánynép egyáltalában nem tartott rendet a baran-