Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Ördöggyűrű

66 alkalmazkodnom; de hátha mégis sikerül vele szembekerülnöm valahára ? ! . . . Ez volt a reménységem. * Gummitalpas cipőmben olyan nesztelenül lépdelhettem, hogy ha néha egy-egy apró csigakagylóra hágtam, a halk roppanást szinte magam is olybá vettem, mintha utánam lopodzanék valaki. Egy tisztás felé tartottam, amely a sűrűség közé rejtve, felfedezhetetlen volt minden idegen szemnek. A tisztás egyik oldalát ősfák szegték; azok egyike mögött kerestem helyet a várakozásra, mert mielőtt sípolni kezdhettem volna, legalább is negyedórát kellett mozdulatlanul maradnom egyhelyben, hogy az esetleg valahol etájt bujkáló bak elfeledje a halk neszeket, amelyeket a jövetelemmel okoztam, s a bizalma lassankint visszatérjen. Aki az ilyen erdei várakozások látszólagos ürességét únja, az siessen mihamarabb valamely városi kávéházba és töltse idejét azzal, hogy kibámuljon a mozgalmas utcára; ott sokkal több neki való érdekességet láthat. Megfigyelő kedv és érzék nélkül az il/en várakozásos lesegetés annál fárasztóbb, mert még az unaloműző dohányzásról is le kell ilyenkor mondani, ha komolyan akarja végezni az ember a feladatát. De akinek szeme van a látásra és füle a hallásra, az elfogyhatatlan okait fedezheti fel minduntalan annak, hogy tanulságosan figyeljen és ezzel egyszersmind szórakozzék. Minden kis rovar, minden átvillanó legyecske, a fűszálak s a galyak egymáshoz simulása, a csettegő madár bujósdija, mindmegannyi alkalma a szorgalmas tanulásnak, a természet kis titkaiba be-