Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Estétől hajnalig

62 szik végig benne. Távcsövemmel tágranyitott szemét is láthatom. Minden lépését igy teszi meg, szorongó, el nem lankadó figyeléssel. Pedig üres a puszta végesvégig. Az erdőben egy vadgerle kezd gurrogni; az a szarvasnak biztatás, hogy jöhet. Ha idegen járna itt, a gerle nem szólna oly nyugodtan. Jön, és az erdőszélétől egy ugrásnyira még egyszer, utoljára, megáll. Agancsa fordul jobbra-balra. Ez a kémszemle vége. Azután nagy szökéssel iramlik át a puha gyepes utón s már csak halk zörrenését hallom, amint a fák alatt s a bokrok közt mind mélyebbre vonul . . . * Ebben a pillanatban megvillan keleten a Nap koronájának égő széle.