Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A knyazovai nagyúr

32 A sóvár esdeklésíől a durva követelésig; a párbajra hivó kürtöléstől az elernyedt, álmosan bágyadt nyöszörgésig, mind benne van abban. Aki ezt a hangskálát végig megtanulja és utánozni tudja, minden szarvasbikáí megbolondíthaí, magához csalogathat a szarvasnász évadján. A boldog és didalmas hangok hallatára megmozdulnak az irigyek s jönnek, közelednek; felelnek a büszke és heves felordííásra a dühös gyűlölet válaszával; türelmetlenül és ingerülten; — békebontásra és bajvívásra készen jönnek. A diadalmas don Juan alig törődik velők. Egyegy mordúlása is elég arra, hogy a tolakodókat távol tartsa. Neki nincs szüksége rá, hogy folyvást kántáljon, dudáljon, ahogy a lelkökszakadtáig ömlengő fiatal tenoristák, akiket a hangjok is elárul. A ravasz házibarátnak itt kint tágasabb: minden tolakodásáért életveszedelem fenyegeti. Jaj neki, ha a sokdárdáju bajnok-vivómesterüldözőbe veszi s utóiéri. És azért mégis, a halálos veszedelem tudatában is rászánja magát a szerencsétlen flótás a kalandkeresésre. A sok hiábavaló dudálásíól püffedt nyakkal hallgat el és rettegve, suttyomban közeledik a vén basa jól őrzött háreméhez. Lehajtott fejjel, előrenyújtott nyakkal, agancsát óvatosan és lehetőleg halkan tolva át a bokrok és ágak között, sompolyog előre egy-egy lépést. Mint a nyomozó vizsla, úgy szimatol; — mint a lopódzó róka, úgy lapul. Szemét mereszti, fület előre csapja, úgy lesi, nem hall-e halk neszt, amelyet véletlenül erre tévedő szarvasdámácska okoz. Máskor sima csuhája most felborzolódik és