Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Fehér erdő

Fehér erdő. A Pörböly-Rezét-környéki nagy erdőben barkácsoltam szarvastehénre. A szegény „gógai király" gyönyörű vadászterülete volt valamikor ez a remek erdőség és az ő bús emlékezete kisérí, amikor végigbolyongtam néhai közös örömeink változatosan szép birodalmán. „Góga királya", ahogy Fónagy Józsit tréfásan elneveztük, örökre elment tőlünk; — de én úgy éreztem, mintha itt minden zúgból az ő szeme nézne rám; mintha most is hallanám vidám hangját és mintha az erdei utak kanyarodóinál valahol okvetetlenül találkoznom kellene vele. Őt sejtettem mindenütt, amint végigszánkáztam a rezéti laposon, hogy eljussak a szarvasok hazájába, amely sokféle néven oszlik meg itt kisebb tartományokra, amilyen a Súgó, 2 Telelő, a Csería, a Buvat, a Szomfova, a Keskeny és még ki tudja hány ezekhez hasonló. A „királyság" külső képe hallgatag egyformasággal juttatóit eszembe mindent, amit iít valaha együtt éltünk át, feledhetetlenül. De a régi örömnek mindenkorra vége volt. Mert hogy „Ő" hiányzott innen. Pedig ilyen gyönyörűnek még sohasem láttam a pörbölvkörnyéki erdők mindenségét, aminő azon