Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Rigóvölgy

102 Halkan lélegzik az alvó erdő és a bokrokon borzongás rezdül végig. Valaki szálldos a levegőben, aki titkos utait járja és most bátran mozog, mert ugy hiszi, senki sincs itt, aki meglesse. Bagoly bolyong, kisértetlibbenéssel. Olyan csend van, hogy alig merek mozdulni. Lélekzetemet is elfojtva lopódzom el. A nyirkos patakágy mentén botladozom; vigyázva haladok, tolvajmódra osonok, lábujj-hegyelve lépek. Nem akarom felriasztani a fáradt rigókat, amelyek holnap, kitudja, hol lesznek, csak itt nem. Emlékökre elkereszteltem akkor az erdő eddig névtelen völgyét. Ma: Rigóvölgy a neve.