Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Akácok árnyékában

92 denféle féreg, amire az urak vadászni szoktak. — Bízzuk a szerencsés véletlenre, Bika János. — Hát bízzuk arra. Jó éjszakát kívánok. A nap éppen lement s így Bika Jánosnak már kezdődött az éjszaka. Ment fürgén, egyenest keresztül a tarlón, a major felé. A kevésbeszédű kutyája meg utána. Én pedig néztem a piros nyugati eget, amely fölött még ott sugárzott az örök tűz glóriája. Nagy felhőhajók úsztak az ég tengerén és haladtak valahová ösmeretlen messzeségekbe, utas nélkül. A szél volt a kormányosuk. Eszembe jutott, hogy hány ilyen szélhajszolta, bizonytalan pálya van a földi világon, amelyet emberek járnak végig ...