Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Akácok árnyékában

88 mulat? Szerencsét kívánni nem akartam; tudom, hogy azt nem szereti a vadász. — Ebben igaza van. De maga sem nagyon unatkozhatik itt; van ám mulatsága bőven, úgy gondolom. Jól megnézett, mintha azt találgatná, hogy komolyan mondom-e, vagy csak kötekedem vele. Bólintott. — Mulatság akad mindenütt, ha az ember akarja- Itt is van. — Nohát üljön le egy kicsit, pihenjen meg; ehot egy pipa dohány. Oszt' mondja el, hogy mulat. Az ember megemelte a kalapját és tisztességtudón bemutatkozott. — Az én becsületes nevem Bika János, a dohányt pedig szépen köszönöm. Már olyan drága, hogy nem is vehet az ember. Lekuporodott mellém, vagy három lépésnyire tőlem, úgy kezdte a pipáját a törökdohányos szelencémből itömögetni. — Ez írnom, vélekedett. Ilyet tán nem is pipáltam még. Milyen szőke, hm! Nem is illik az én maszatos pipámba. Dehát köszönöm. Előkotort a mellénye zsebéből egy benzines masinát s azzal gyújtott rá.