Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

A száraz erdőben

83 — így már csakugyan nincs magában, galambom. Tartsa meg az Isten mind a két védelmezőjét. Magát meg áldja meg ... A fűzfákon túl csakugyan hangos szóval biztatott valaki egy pár tinócskát az eke előtt. Boldog ember! Ennek igazán mindene megvan ahhoz, hogy elégedett legyen. S ami talán a legritkább, a jó lelkiismerete is megvan íhozzá. Szinte ellágyultam ettől a kis idilltől. Pedig vérengző szándékkal járok-kelek a száraz erdő ligetei közt. Ha fogoly kerül elém, nincs kegyelem. Bíz' az pedig alig kerül elém, mert hisz nem is igen járok utána. Elfoglalja a lelki világomat a kedves, hangulatos képek sorozata. Kinézek a sok közül egy remek facsoportot, amelynek a közepén tisztás van. Ha nagyúr volnék, megvenném és építenék rá fapalotát, egy szobával s konyhával, ahol egymagam laknám és a civilizált Robinson Crusoe életmódját élném. Hajnali pirkadáskor már ébren és amig a nap le nem száll, mindig kint. Akkor is éppen csak a zord idő elől menekülve fedél alá. A nap pedig kezdett- leszállani és a nyugati égen vérpiros arccal ereszkedett sötét felhők közé. Mintha valami elátkozott vár 6*