Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684
A száraz erdőben
A száraz erdőben A „száraz erdő" a dunapataji határban van, amelynek nyugati szélét a Duina mossa. Nem is igazi erdő ez már, csak olyan ligetes facsoportokból álló emléke annak, hogy itt valaha nagy erdő volt. Vén szilfák váltakoznak benne sűrű akácosokkal, öreg fűzfák fiatalra lombosított feje simul össze árnyékos fasorokká, amelyek alatt olyan buja a fű, hogy még forró délben is tartja a harmatot. A kőrisfák szépen fésült lombja messze sötétlik ki a hamvasvilágos fűzfák közül. És a ligetek közt mindenütt vetés, mezei kultúra, kövér kukoricás van, amelyből az emberóriások sem látszanának ki; aztán kerittetlen gyümölcskertek, ahol a hűvös árnyékban kunyhók gubbaszkodnak. Egy jó futamodásnyira pedig ott hömpölyög mindezek mögött a drágalátos, gyönyörűséges, széleshátú, a napsúgártól csillámos szikrákat tükröző vén Duna.