Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Hajnal

57 Elfordulok tőlök s körülvizsgálom a messzelátón át az egész környéket. Mellettem egérke moszatok Egy kecskefejé suhan el fölöttem olyan alacsonyan, hogy akár elkaphattam volna. Szúnyogok rajzanak körülöttem; a szúnyogvadász-nagyszájú éjjeli madarat ez csalta le hozzám. Mögöttem a sűrűben halk zörgés .. • ott valószínűen róka jár. Csend és nyugalom mindenfelé... A Vértes aljáról pásztorkürt búg fel; de mindjárt el áis hallgat. A domb tetején megjelenik egy sötét, nagy árnyék, amely az imént még nem volt ott. A bika!... Most már nem veszem le róla a messzelát ótPedig lehetne rá okom, mert a kukoricatáblában csörtet valami, ami nem lehet más, csak vaddisznó. De azt meglátni egyáltalában csak ia képzeletemmel bírom, mert ki nem lép a tiszta, nyílt térségre és folyvást fedezet alatt vonul hazafelé. A szarvasbika ellenben merészebb, bizakodóbb és megmutatja magát. Jön s aközben meg-megáll; szünetet tart, ügyek