Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Az életmentő

49 nem csúfolhattam meg rossz lövéssel. Megkellett várnom, amíg majd oldalt fordul. Fordult is; de abban a pillanatban megint elibe ugrott a gyalázatos kis suta és megint eltakarta előlem. Osak állottam, mint a cövek, folyvást célzó helyzetben tartva a puskámat, ami éppenséggel nem volt kellemes, minthogy kezdett a karom elzsibbadni. Asszonyt még nem vertem meg; de ha ezt az alávaló kis. n őszeméi yt, ezt a csinos kis sutát, elpáholhattam volna, nem adtam volna sokért. Hála istennek, megint mozdul és most a másik oldalon lép előre. A bak itt van előttem fedetlenül; de — most meg élesen szemközt s a fejét éppen úgy tartja, hogy a szügyét sem látom s legfeljebb homlokon lőhetném. Azt pedig nem teszem. Hisz minden elképzelhető rossz lövés közt a fejlövés, az agancs táján, a leggyalázatosabb, mert a trófeát, az agancsot veszélyezteti. Várnom kell amíg fel nem emeli a fejét, hogy szügyön lőhessemMár mozdul. Már célozni kezdek. De az átkozott kis suta úgy szökik újra a bak elé, Bársony I.: Az én világom. 4