Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Tündérrózsa

36 Csónak toló pákászom maga mellé tette az evezőjét meg a tolórúdját és rásercintett rövidszárú pipájára a szúnyog ellen, amelyből volt itt bőven. A szúnyog az egyetlen gyilkos keserítő je a nádas hangulatának, amely, nélküle, minden gyönyörűséggel vetekednék. Hajh de a szúnyog felébreszti a poétaleiket a legédesebb álmodozásából is, amikor százezredmagával követeli véradóját s azt könyörtelenül behajtja áldozatán. Nincs ennetk igazi ellenszere sem a pipafüstben, sem a csudaszerekben, kenőcsökben, szeszekben; a szúnyoghálót pedig nyári fülledt napon nem lehet elhinni, mert a guta környékezi alatta az embert. Hanem aki megszokja, aid beolttatja magát szúnyogméreggel, még pedig a legközvetetlenefbbül szúnyogokkal, az nem hal bele többet. Váltig csapkodom magamat pofon jobbról'-balról a nagy védekezésben a kis hóhérok ellen és irigyen nézem az őszbecsavarodott pákászt, aki legfeljebb itt-ott simít egyet a kezeifején vagy pedig meztelen lábaszárán, ahonnan úgy dörzsöli le a jóllakott szúnyogot, mint a piócát szokta. Körülöttem karcsú nád sűrűn egymás mellett; bőséges alkalmam van rá, hogy megfigyeljem a hajlós nádszálra tapadt esi-