Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Tündérrózsa

32 Rengeteg erdő a nádas, amellyel a legnagyobb vihar sem bír. A nap mindenütt átcsúsztatja közte a sugarait; a sűrű nádas vize mégis árnyékban van. Hajó nem bírja áttörni; de a kis kéregcsónak úgy siklik közte, mint a vízi madár. A nádas legigazibb hazája a bronzfénynyel csillanó szitakötőnek, amely a repülésnek legnagyobb művésze. Tele van a nádas a legtitkosabb életekkel, amelyek a civilizáció elé sohasem kerülnek. Ott laknak a leghozzáférhetetlenebb szárnyasok, amelyek rejtőzőhelyeit a vadászon, pákászon, természetbúváron kívül senki sem ösmerheti. A nádas ós a mocsár zenekarában benne van a leggyönyörűbb daltól kezdve a bús bömbölésig minden hangárnyalat. A vadlúd gágog-geggen, gagyog. A vadruca hápog-sápog. A szárcsa gurrog. A vöcsök kacag, sikkunt- A szerkő kerceg. A szélkiáltó tilinkózik. A gém recsegve vakkan. A bibié sírjajong. A kardesőrű sneff fuvolázik. A vízicsibe pittyen. A mocsári szalonka csekken. A nádi rigó karicsál-vartyog. A fülemülesitke csudafinom változatokkal koloratúrá-