Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Délibáb

29 — Emlékszik az ember a tegnapi délibábra? — kérdezte. — Hisz' mindennap másik van, — ha van ... Hogy eszembe jutott ez a kis szóváltásom az öreg tanyással, megint megjelent előttem a messzeségben a kápráztató levegő délibábja. Ott volt messze-messze, az üres síkságon, amely beleveszett a képzelt tengerbe. Megint arra gondoltam, amiire már anynyiszor, ba egymagam álmodoztam a magyar rónákon, a magyar erdőkben: miért nines itt most valaki, akinek elmondhatnám, hogy mit lát és aki akkor ugyanazt látná, amit én. Érezné-e vájjon? Azt a fnresa fájást a szíve körül, amikor végignéz ezen a magyar földön, amelyen annyi a délibáb.. Éles csaholás zavart meg a hangulatozásomban. Egy tanyai kuvasz kergetett egy nyulait, amely valahonnan a zsombikos széléről pattant fel előle. Vén kan nyúl volt, amely tavaszi hevesvérűségét hütőztette nyirkosnedves vackában. A lomba lompos eb erőlködve lobolt utána; a tapasztalt vén kani pedig könnyed szökelléssel csábította maga