Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

A mesgye

16 ból. Mert aki lovat lop, az még lehet a virtusában megtűrt ember, akin hadd keresse az igazságot a törvény; de aki földet lop, az a gonoszok gonosza, akinek nem kegyelmez meg senki sem, aki tudja, hogy mi a becsület. A mesgye tehát szent és sérthetetlen. Olyan, mint az oltárok virága, minthogy maga is virágos; a föld pedig, amelyet határol és véd, az az oltár. A teremtő Isten szabad oltára, amelyen áldozó ostya csírázik minden búzaszemben. A mesgyét nem is kell őrizni; őrzi azt maga a jó Isten, beléoltja az emberek lelkébe, hogy az oltárok virágához nem szabad szentségtelen kézzel hozzányúlni. * Fut-fut a mesgye a szellős, napos, áldott mezőségen és egyenes vonalú hímességével csudálatos szépségeket mutat a végeláthatatlan dús zöld között. Az egybefolyó zöld mind vetés itt, szellőborzolgatta álló tenger, amelyen a hullámok nem igazán haladnak, csak látszatos csalókasággal ringanak arrább-arrább a kalászba növő zöldnek a végtelenjén. A víz hulláma egy lendüléssel már máshol van, mint az imént volt s éppen ez a valóságos