Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Vihar

Vihar Az erdőmester úr a szesszió végén, amelyet minden hónapban tartott egyszer a tiszti személyzettel, odaintette magához Tarlóst, a búgi erdészt. — Barátom, mondta, magával külön is akarok valamit közölni. Amint az imént hallotta, Bence, az irodatisztem olyan beteg, hogy teljes talpraállását alig remélhetjük. Nekem megbízható, komoly ember kell az ő helyére, még pedig sürgősen. Magát ilyennek ösmereru. Ha kedve van, felcserélheti zord magányát ezzel a nyugalmas, civilizált elhelyezkedéssel. Idebent élhet köztünk. Maga annyira tudja az ügykezelés minden csinjátbinját, hogy meg merek bízni a gyakorlottságában. Tudom, hogy váratlanul éri az ajánlatom; ne is feleljen rá rögtön. Adok egynapi gondolkozási időt. Kezet nyújtott a mogorva erdésznek s azután másvalakivel kezdett beszélgetni. Tarlós meghajolt, elfordult, elment.