Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Vadorzófogás

93 Most már sietett. Mohón nézett le a mély lyukba. Abban csakugyan volt valaki. Egy ember. Akinek láttára Gerelyi ugyancsak nagy ott nézett, úgy kiáltotta: — Hát kend sógor, mi az Istencsudáját keres itt? Alólról keserves káromkodással felelt neki a „sógor". A fene egye meg kendet, húzzon ki innen hamar. Gerelyi csak most kezdte teljesen méltányolni a helyzetet. Csak most ébredt az igazság tudatára, hogy 'iszen a „sógor" nemcsak sógora, hanem vadorzó is. (Ott volt nála a gödörben a puska.) Erre nem gondolt. Megijedt. Mi lesz ebből. Itt hamarosan kellett cselekedni. A lajtorját az este hazavitte. Arra nem számított, hogy még szükség lehet rá itt. Nem volt más mit tenni, levette a puskája szíjját s hasra fekve lenyújtotta azt a sógorának. — Fogja meg kend erősen. Én majd húzom. A sógor megfogta a szíj végét. Gerelyi húzta. Egyszerre csak megbillen az egyenBársony I.: Az én világom. 13