Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Előszó

14 pásztor életnek is alkonyodik. Pá'kász alig van. Őserdős hegyeink álommá váltak. Még a pusztai sas is megszökik az ősiségét nem tűrő új világból. Ahol az alföldi síkságon sűrűsödik a tanya, onman a fcúzotk örökre elvonul. Elsorvadnak a lápok s kihal velők a „rétes ember", Magyarországon már nem kiölt daru. A fehér kócsag utolsó mohikánjait féltve őrizgetjük. Más világ a mai, mint a tegnapi volt. De csak annál méltóbb rá minden emlékünk legkisebb morzsája is, hogy megtartsuk, végkép elmúlni ne engedjük. Minden magyar gondolat ilyen morzsa. Minden magyar érzés egy-egy gyökérszál, amely hozzáköt bennünket a magyar földhöz. Egy bokrétára való hangulat és élmény a könyvem. Alakjai, típusok, igazak. Ne tűnjék el emiékök nyom nélkül. Ez az én világom. Budapest, 1925 télutó hónapja. Bársony István.