Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Ázás-fázás

142 dászszekérrel az esztendőnek és a napnak minden szakában; me g sö rét ezt e tés; éhezésszomjazás, ázás-fázás; olyan jégverés, hogy a szekér alá kellett előle menekülni stb., stb. formájában átestem. De egy esetem mégis volt, amelyre ma is büszke vagyok. Ezt elmondtam abban a társaságban. Október volt és szarvasra cserkésztem a besztercsényi hegyekben, amelyek akkor még a mieink voltak; hiszem az egy élő magyar Istent, hogy azok lesznek megint. Tótul a bisztricsáni hegyek azok. Ott vannak Bars és Nyitra megyék összeszögellésénél, szépséges vad tájakkal ékesen. A besztercsényi szarvasok minden esztendőben későbben szokták hallatni nászindulóikat, mint az alsóbb hegyek agancsos leventéi. Amikor odalent már jóformán vége volt a „bőgés" évadjának, akkor harsogtak a besztercsényi bikák lieg javában. Október elején kerültem fel hozzájok és az esetem október kilencedikén történt. Előtte való este olyan „orgonálás" volt a hegyek közt, hogy repesett örömében a mi vadászszívünk. Ketten voltunk odafent a vadőrökön kívül: én meg a házigazdám. Haj-