Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Késő ősszel

140 asztala közelébe s megtisztelni egy vendég marasztaló üdvlövéssel!... De a tó nem enged balk mozgást. Megmegcsobban a víz a lépésemtől; és különben is: majd éppen a vándorsólyom szemét bírom én megcsalni. Indulok a pusztán hazafelé és hallgatom a most már tökéletes csendet. Most nincs tücsökcirpelés; nem szól pitypalatty; éjjeli bogár sincs. Amire felérzek néha, az a vonuló vadlúd geggenése. Olyan csend van, hogy a hirtelen megvillanó hullócsillag sistergését is hallom.