Bársony István: Az én világom / Budapest, Stúdium, 1925. / Sz.Zs. 1684

Ökörnyál

120 laphoz kackiásan illő dísztollas túzokkakasok meddig lesznek még a magyar síkságok eltanyásított térségein?!! . • . # A nagy legelő végéit nem éri a szemem, olyan messzire nyujtódzik. Igazi versenypálya a szélnek, amely száguldva vágtat rajta. Hajit-kerget valamit maga előtt. Ördögszekér karikázik a síkon és utóiérni igyekszik egy darab fehér fátyolt, amely lengve siet a levegőben, mintha szárnya volna. Az ökörnyállal játszik a szól és ráuszítja az ördög szekeret, amely elfut alatta. A kis fehér fátyol forgószél sodrásába kerül s elkezd emelkedni, amíg csak toronymagasan nincsen. Ott egyszerre kiadja a mérgét a széltölcsér és elejti a vénasszonyok nyarán termett finom selymet, a fiatal pókok szőtte ökörnyálat. Száll-száll az ökörnyál . . • Dudolászva surran a rónán az őszi szél. A magasbau éket rajzol az égre egy falka vándor-vadlúd, amely geggenve-gagyogva vonul libasorban a vezére után. Olyan magasan vannak, hogy még bosszú útnak kell lenni előttök, mire majd ereszkedni fognak valahol a szikes tavak táján.