Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Este

Este. Tüzes golyóbis ragyogása villog vissza az alkonyati égről; a déli nap hevével telített föld a melegét elereszti újra s a magasabb légréteg napszállat hűvösségét hozza le felülről, amint utat enged a langyos áramlatnak s lekanyarodik a föld színére. Esti elevenség mozgalma támad; pihenésre készül a nappali élet s a készülődés nem esik meg csendes zajgás nélkül, mely után csak annál mélyebben hallgat a nyugalom. Gulya kolompja csendül a tarlón. Tömörülve vonul a jószág a karámba; pásztorok kurjantása tereli a nyájat. Riadozva visít a konda fiatalja, amint neki agyarkodik a vénebb; csikósok karikásának pattogása közt dobog végig a ménes a réten. Haza indul a falu jószága. Egymás nyomába lép a csorda s rovátkás árkokat tapos az útra.