Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Cigányország

83 neve. Nagyokat kacsint a kincse felé s cicomás füttyszóba szorítja, amit a maga nyelvén elmondani nem mer. Cigányidill támad a két szempár megvillanásából; szerelem hidege borzogatja meg a prímás-kisasszony barnapiros bőrét; félig lehunyt pillái alól boszorkány tekintete lövell ki s fehér fogát vicsorítja hozzá, hogy szinte édes harapásra kínálkozik tőle nekigömbölyödött arculatja Gyűrűs, kalárisos Sybilla kerül elém a kertek alól és belehazudik a tenyerembe. Pálinkagőz, meg dohányaróma kozmásodik nehéz lehelete felhőjében ; a Gazsi láttára, aki ott döcög mellettem, messziről bekiált egy útszéli viskóba: „vendéget hoz az úr!" Gazsi legyen az „úr". Lakása közepén, egy ruhás kosárban fekszik a pólyás; egyéves bátyja ott lóg-fityeg az édes anyja mellén. Oldalas fő a cserépfazékban; „dáridó volt az este", — magyarázza Gazsi. Felfordulás az egész házban, csak egy sarok van elkerítve léccel. Ott nincs piszok : a kenyérkereső kis bőgő áll abban a sarokban. Téglát égetnek a szomszédságban ; félmeztelen fekete szörnyek szítják a lángot a tűzverem előtt. Az asszonynépnek is csak egy kendő ha jut a fejére: a térdét, a keblét, mostohán óvja a hiányosan fejlett női szemérem. Tűz lobog előttök ; szállingó korom ülepszik le cserepes bőrükre; ha megunják