Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Őszi mulatság

65 cseppet sem fél a madárijesztőtől. Rászáll a szőlőkaró hegyes csúcsára, úgy szemeli ki a legérettebb fürtöt s ha jól lakott fáintos muskotállyal: megtörli csőrét pettyes begyén, azután hazatér az erdőszéli tölgy legmagasabb száraz ágára. Az erdei csendnek nincs nagy változása. Ahol széles és sűrű az erdőség, ott úgy sincs nagy zaj soha; hallgat benne az élet, tavasszal úgy, mint ősszel. A nagy erdőn megoszlik a madár; az énekes fajta egy része nem is nagyon szívesen tanyáz ott, ahol kultúra nincsen a közelben. Pedig csak a dalos madárban rejlik az igazi elevenség; a többi csak okkal-móddal önti hangba az érzéseit. Hanem azért van az erdőnek ősszel is nagy gyönyörűsége; vadász emberre sokszor nagyobb mindannál, ami az év többi részében kínálkozik benne A kopóvadászat ez. Amikor a mérföldekre nyúló nagy erdőben nincs aki megmondja, hogy merre van a vad és nincs, aki nyomra vezessen az úttalan vadonban, ahol kigyó sziszeg rád a verőfényen és mérges pöfeteg porzik lábad alatt, ha az árnyékos völgy mentén taposod a penészesre nyirkult avaros gazt; ott, ahol nap közben egy rigót sem találsz az elvadult, összenőtt tüskebokor közt s a szajkó recsegésén kivül élőlény hangja meg nem vigasztalja a halotti némaságot: ott van otthon a kopó. Bársony : A szabad ég alatt. 5