Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Tavasz az erdőben

5 leti napsugár bizsergő csiklandozása az isten munkájára vállalkozik: teremt. Feltámad rá az a csodálatos illata a koratavaszi levegőnek, melyet az első langyosabb szellő hajt ki a földből, amikor a zsenge pázsitfű sárgászöld selyme először kukucskál ki az olvadó hó alól s az élet tündérének lehelete csap meg bennünket, amint táguló tüdővel szívjuk az ózont, amely üdébbnek és izgatóbbnak tetszik, mint valaha. Az újjászületés jótékony nemtője megtestesíti azt a képzeleti zöldet, amelybe reményeinket öltöztettük a hosszú télen át s a rügyező cserjék és a serkedező fü eltüntetik a márciusi havat, melynek szépítő vize meglocsolja gyökereiket. Március az erdőben; csodálatos, gyönyörű ébredés! Kint a sikon már eloszlott a hó; a rét gyenge füve, az őszi vetések zöldelő táblái, a rezgő levegőben éneklő pacsirta, mind olyan járuléka a tavasznak, amely napról-napra kívánatosabbá teszi a pusztát. Ugyanekkor a vágásban, az erdő mélyén, halotti csend van. A sűrűségek csattogó dalnoka valahol Siráz rózsaberkei közt kesergi búcsúját; a falvak és tanyák kertjeiben telelő kis madár csak most kezdi sejteni azt a szerelmet, ami nemsokára szenvedélyesen ég majd a szivében s megkeresteti vele a legzöldebb lombot, a hová arájával együtt beköltözzék; a régi lakók nagy rit-