Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

A láp

45 musz pórusain s neveli a rekettye-fűzet, amely hamar kikapaszkodik a nedves rétszeleken. Ahol pedig a földet elnyeli a víz, ott kezdődik a sás, a káka, a nád, az útvesztő. Tudomány rajta keresztül nem segit; a hajós delejtűje mihaszna lim-lom itt; a locsogó vizén egy hitvány nádtutaj s egy hosszú lápibot az igazi drágaság, amely nélkül béna a mozgás a magas nád között; pákász, csikász, meg nem él nélküle, ott tartja rejtve mind a kettőt, a lápi sűrűségben. A nádcsónak nem merül, csak megsüpped a vizén; átereszti hajlós szálai közt a nedvességet s kígyózva csúszik el hegyes orrával a zizegő nád között, melynek sűrűsége útjában meg nem akasztja. A pocsogón túl, ahol a zsombik káka közé vész s buzogányos sűrűt himbál a szél, lábolni • többé nem lehet a vizet; a láp országában csak fél ember az ember. Pedig ott, az ismeretlenség területén van a senki országának igazi bűbája; akárki hozzáférhet, akit nem téveszt meg a láp úttalan egyformasága s aki rá mer lépni a csalóka ingovány fölé szőtt süppedékes növénytakaróra, amely meg nem birja az álló súlyt s csak a könnyed mozgás haladhat el fölötte anélkül, hogy a leselkedő mélység alatt be ne szakadjon és el ne nyelje a tétovázót, hogy nyom se marad róla. . . *