Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

A láp

A láp Rónák vidékén, ahol a föld simaságát csak nagy messzeségben keriti be a kékes hegyláncolat s a keskeny réti utak mentén bíbic sikong a zörgő szekér fölött, augusztus nyári hevében is feltűnik itt-ott a mélyedések zöldje, melyet nem bír megfonnyasztani a pörkölő égi tűz, mert az aszály hatását folytonosan ellensúlyozza környékökön a növények élet-elixirje, a talaj-nedvesség. A sárguló rét e zöld tarkasága foltosán verődik ki a laposabb réteken ; zápor után megnő, majd eltűnik, ha a felhő hosszú időn át nem nyitja meg keblét fölötte ; de a csirája megmarad örökké s egy éjszakán át is feltámad belőle a szunnyadó élet s a szem úgy pihen meg rajta az iromba tarló közt, mint az oázison, amelynek a környéke messziről összecsalogatja a puszták vándorait. Minél mélyebbre hajlik a föld szine, annál sűrűbbek ezek a zöld foltok, amelyek sokszor csak a rajtok elömlő selyemfű harmatosságával térnek el a réti kaszálótól; csakhogy ez a harmat hova-