Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Legjobb barátaink

105 cseneget olyan magot, aminek az ember szándékos termelője. A pintyek legkedveltebb deliciái a bogáncsfélék. A cinke kíváncsi, pákosztos, tolakodó és nyughatatlan, valóságos szarkatermészet és szereti a rovart is, a magot is, a gyümölcsöt is, de az utóbbit legkevésbbé. Talán még a szőlőben tud legszemtelenebb lenni, meg ahol sárgán virító érett tököt vesz észre, amelynek a vastag húsába is lyukat kopácsol, hogy a magjához juthasson. Ám ez is kismiska ahhoz képest, amikor a kamara ablakrésén besurran és úgy beszalonnázik, akár a kikoplalt bakakáplár. Néha azt sem tudja a háziasszony, hol veszi magát a láthatatlan, megcsiphetetlen tolvaj, amig csak valami véletlen alkalommal rajt' nem kapja a feketefejű széncinkét a furcsa garázdálkodáson. Hát biz' ilyenek megesnek itt-ott; régi igazság lévén, hogy alkalom csinálja a tolvajt. De egészben véve mégis ők a mi legjobb barátaink, a rovarpusztító szárnyasok, amelyek az esztendő eíső felében még akarva sem okozhatnának nekünk kárt, hisz' még nincs gyümölcs a júniusi cseresznyén kivül; ellenben annál temérdekebb a tavasz elejétől kezdve egyre szaporodó rovar, a sok-sok hernyó és minden egyéb, amiből a mi legjobb barátaink folyvást táplálkoznak.