Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gerzon mulat

Azzal kapja a szekérből a puskáját s nekiszegzi a csöndes béresnek. Csak czéloz, csak czéloz sokáig, dühösen, de persze nem lő. Egyszerre csak megszólal a béres odafent: — Ejnye, halli-e, de soká nem cserszen az a puska! Mit volt mit tennie, Gerzon nagy indulatában haza szaladt. Nem is ment aznap a szénarakodás felé. Ehez az emberhez küldte ki a gróf egyszer a csákai jegyzőt, a ki már esztendők óta alkalmatlankodott neki, hogy engedje őt vadászni az uradalom mocsaraiban. Tudta a gróf, hogy Gerzon nagy vadász, még pedig abból az irigy fajtából. Sohasem látta szívesen az uradalmi vadászatokon a jó lövőket. Megtette egyszer, hogy kiment kopózni a sógorával, a ki egy pár heti szabadságát nála akarta eltölteni s a mint a sógor az első nyulat, a mi ráment, szépen lelőtte, felmordult Gerzon: hja, pajtás, hát te tudsz lőni ? Akkor itt nem vadászol; különben is elég egy vadászatra egy nyúl; gyerünk hazafelé. Gondolni lehet, milyen arczot vágott Gerzon, a mikor a gróf levelét kapta, hogy csak lássa szívesen a csákai jegyzőt s vadásztassa meg. — No majd megvadásztatlak, — dörmögte; — s a mikor a jegyző úr jelentkezett, nagyon barátságos arcczal ment eléje. — Már írt a méltóság. (így titulázta a grófját némileg rövidítve.) Megyünk, hogyne mennénk; akad itt egy-két madár 85 jä