Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gyuri bácsi

Gyuri bácsi. Özcserkészeten voltam Gyuri bácsival s hirtelenében olyan nyári zápor zudúlt a nyakunkba, hogy nem telt bele öt perez s paczallá áztunk. Az a vékonyka libernyeg, a mit a tüskének szántunk, hadd szakgassa le rólunk, minden inkább volt, mint vízálló. A mikor a keresztúton lucskosan összetalálkoztunk, lehetetlen volt megállanunk, hogy egymás szemébe ne kaczagjunk, olyan furcsa figurák voltunk. Mindjárt eszembe jutott Joszip meg juon, az apám két kis kondása, a kiket magam nyírtam meg egyszer, tréfából. Szörnyen kóczos két oláh-kölyök volt az istenadta s a nyári melegben még rájok nézni is csak szánalommal lehetett. Elővettem egy nagy birkanyíró ollót s nekik estem. Megnyírtam először az egyiket úgy, hogy elől leszedtem a haját a félfejéről, a fülén túl pedig meghagytam, hogy bátran be lehetett volna fonni kínai ezopfnak. A másikkal megfordítva cselekedtem. Annak a feje-hátuljáról távolítottam el a hajat s csak elől hagytam meg az üstökét, a mi azután lelógott a szemére, mint a bölény homloksörénye. A mikor egymást így meglátták, majd megpukkadtak nevetBársony. Mulattató vadászrajzok.