Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Voszinák esete

jobban jajgatott és hívta a szenteket. Eszébe se jutott, hogy csak el kellene eresztenie a vaddisznó farkát, — a mit estében megragadott volt, — s mindjárt megszabadulna. Inkább minél görcsösebben szorongatta az egyetlen szálat, a mi — hite szerint — még a földiekhez kötötte. Mindössze annyit eszmélt, hogy számítás nélkül, csakhogy sorsára a figyelmet felhívja, egymásután sütögette el a revolvere töltéseit, a mire éktelen jajgatás felelt a kukoriczás felől, a hol a kerülő elképedve hallgatta, de ki nem találhatta, hogy mi történik. Végre kimerült Voszinák, s bágyadtan engedte, hogy a disznó farka kicsússzék a kezéből. Ott maradt azután fekve, félholtan. A kerülő jajgatva botorkált feléje. — Hol van maga, Voszinák? Az ördög vigye el magái. A golyók mind itt fütyöltek a fülem mellett. Maga tán megbolondult ? De Voszinák nem volt sem élő, sem halott. Úgy kellett fellocsolni. Otthon pedig elmondta a „szomszédnak", hogy a revolver hat töltésével hat vaddisznót lőtt agyon az éjszaka. Bársony. Mulattató vadászrajzok. 33 3