Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Furcsa párbaj

ő túzokja mind nagyobb mértékben idegenedik el tőle, s hogy már alig ötven lépés választja el a tengeriföld szélétől. A kétségbeesés már végkép elcsüggesztette Barnabást, a mikor váratlan eset történt. A vén túzok ugyanis egyszerre megbotlott s elesett, azután a szárnyával erősen csapkodva, szemközt fordult. Barnabás el nem tudta képzelni, mi történt; de ki írhatná le örömét, a mikor megértette a dolgot. A mint a túzok a tarisznya mellett elfutott, egyik lábújja beleakadt a madárakasztó-hurokba. Meg volt fogva. A nehéz tarisznyát, a melyben a kiszenvedett kan-nyúl aludta örök álmát, nem bírta magával vonszolni. Barnabás diadalordítással rohant a túzokra, hogy leteperje. A szorongatott madár e pillanatban valódi hősként viselte magát. A helyett, hogy gyáva meghúnyászkodással belenyugodott volna végzetébe, nekiugrott ellenfelének és erős csőrével hatalmasan rávágott a feléje nyúlkáló tenyérre. Ugyanez ismétlődött tízszer, hússzor, s Barnabás minden újabb támadás után lankadtabban vonult vissza. Ha legalább a puskáját megközelíthette volna! de a bitang madár úgy ült rajta, mintha ki akarta volna költeni. Nimródunk végre megértette, hogy ez a kaland nem kis mértékben szégyenletes az ő vadász-hirnevére, s minthogy a távolban emberek mutatkoztak, elhatározta, hogy gyorsan véget vet a kínos jelenetnek. Levetette a kabátját és lepedőként kiterítve, ügyesen dobta a túzokra. A nagy madár rémülten kezdett vergődni alatta. Barnabás fenevadként szökött feléje. Ugyanekkor szörnyű pukkanás hangzott a lába alatt s a három vármegye híres vadásza jajgatva vágta végig magát a tarlón. A Gáti-fiúk, a kik a baj láttára előrohantak, még látták a vén túzokot, a mint kissé sántítva bekoczogott a kukoricza közé. A vergődő túzok addig tánczolt volt a töltött puska fölött, a mig rá nem ugrott a ravaszra, s ezzel elsütötte. A töltés a Barnabás csizmaszárát súrolta, s néhány szem sörét meg is akadt a vadász úr bőrében. 130