Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Balázs haragszik

szerint terelje a libát. Szegény feje nem igen járt még erre, s a vízközi kanyarodónál egyszerre csak azt vette észre, hogy rossz helyre tévedt. Süppedtek a lovak valahol, a hol több volt a puha sár, mint a kemény szik. Megijedt, hogy baj lesz: liba ide, liba oda, végigvágott a riadozó lovakon s elkezdett ordítozni: hű te! gyíí! hű — hű!! A szegény párák kirángatták ugyan nagynehezen a szekeret, de a libáknak több se kellett. Nagy gágogással emelkedtek fel s világgá mentek. Balázs ennek az esetnek szemtanúja volt a kútkáva mögött; — elöntötte a düh, még pedig két okból. Először azért, mert füstbe ment a terve; másodszor azért, mert féltett lovacskáit olyan alaposan meghajkurászták. Kiugrott a káva mellől s torkaszakadtából kezdte szidni a kocsist: — állj meg te! te állat! te vadállat! . . . hová mégy ?! . . . mit akarsz?! megölöd a lovat! . . . Fordulj jobbra, te! A kocsis messziről olyasmit értett, hogy: „gyere vissza", s alighogy túl volt a veszedelmen, megfordult s megint nekiindult a ragadós sárnak. Ez már több volt, mint a mit Balázs elbírt. Magából kikelve rohant a szekér felé s a közben integetett, kiabált, összevissza, rekedt, rikácsoló hangon. A kocsis csak annyit értett az egészből, hogy: „agyonütlek! agyonütlek!... meghalsz!" — A gazdám megbolondult, döntötte el magában, s a mint a rohanó alak egyre tajtékozva üvöltötte, hogy „meghalsz! meghalsz!" — Misa se volt rest, újra megfordult, a lovak közé csapott s menekülésre fogta a dolgot. A mi nem volt nehéz, minthogy szekeren ült. ILI