Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A Munkácsy Mihály öt nyula

veszek részt, gondoltam, annyi bizonyos. Az kéne még nekem. Hanem hát vendég tervez, házigazda végez. Kivált ha a házigazdát gróf Andrássy Gyulának hívják. Másnap már korán reggel felkeltett egy erdész. Hiába szabódtam, nem ért az semmit, vadászni kellett mennem. Mély levertséggel gondoltam arra, hogyan végződik ez a mai nap, hogyan maradok majd szégyenben tegnapi sikerem után. Mélabúsan foglaltam el a helyemet a vadászok sorában. El voltam szánva, mint egy — nyúl. S mi minden nem történhet az ég alatt, a föld szinén ? . . . Aznap is két nyúl jött rám s én ledurrantottam mind a kettőt. Nem akartam hinni a szememnek; boszorkányságot sejtettem; a puskának valami természetfölötti erőt tulajdonítottam. A vadászok talán nem is sejtették, talán kitalálták. Annyi bizonyos, hogy nagyon gavallérmódra viselték magokat s nem mutatták, hogy csodálkoznak. Dicsértek, mint előtte való nap. A nemes gróf pedig annak a két vadászatnak az emlékére nekem ajándékozta dicsőségem részesét, a puskát. Sokáig őriztem ezt az ereklyét, a mely egyébként is nagyon értékes, finom jószág vala, folytatta kisvártatva a mester. Elvittem magammal kolpachi kastélyomba is. Persze, véglegesen nyugalomba helyeztem volt; ha inasom nem vette volna pártfogásába, az én vadászati szenvedélyem miatt megehette volna a rozsda. De ő megmegtisztogatta. Egyszer, a mint a kertben sétálok, valami különöst veszek észre. Jó messzire, a kert végében, egy nagy nyúl ágaskodott fel egy bokor tövéből s rögtön lekuporodott megint; ott maradt mozdulatlanul. Eszembe jutott, hogy én valaha vadásztam s hogy még most is megvan a szép emlék-puskám. Felmentem hamar a lakásba s kérdem az inast, hol a puska. Előhozta. Megtöltöttem s mentem vissza a kertbe. A cselédség meglátott s nevetett. Csodálkozó megjegyzéseket hallottam: „Nini, az úr valamit akar lőni!..." Én 104