Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A tanácsos úr vadászik

A helyzet izgatja. — Ámbár nem mai legény: kakaskukorikoláskor felébred az izgalomtól, a nagy nap hajnalán. Kiugrik az ágyból és lázasan készülődik. Végigpróbálja a ruháit: melyik lenne most legalkalmasabb. Megnézi a hőmérőt s a szerint igyekszik intézni a dolgát. A barometrum „változót" jelez: jó lesz elvinni az esőköpenyeget, meg a gummicsizmát. A mozgásra az egész ház neszel, felébred. Mama fölvilágosítja a csodálkozó gyermekeket: Csitt! apa vadászni megy. A gyermekek is kimásznak az ágyból s a pakkoló férfiú körül lábatlankodnak. Az egyik erővel a konzerves dobozokat követeli; — a másik a puskatokot feszegeti; — apa alig tud rendezgetni tőlök. Az asszony is segít a pakkolásban s öltözteti az urát. Mikor kész a toilette, a gyerekek hangosan kaczagnak: „milyen furcsa a papa!" A tanácsos úr most nem ér rá megdorgálni őket. A kocsi már várja odalent. Alig tud mozogni a térden felül érő gummicsizmában; — izzad a bőrkabátokban; — köszön a nejének s lesiet. Még az ablakból is utána néz a család. Mari, a szakácsné, rémülten szalad vissza a pakkok leszállítása után! Jesszus, a puska! majd itt maradt! . . . No, csak ez kellett volna! . . . Végre elrobog a kocsi. Kiér a pályaudvarra. Ott még egyetlen vadász sincs. A tanácsos úr háromnegyed órával korábban jött. Majd beleőszül a várakozásba. De csak eltelik valahogy az idő. Jönnek a társai is lassacskán, szállingóznak. Mindenki megbámulja és gratulál neki. „Jól fest! Pompás Nimród-alak!", dicsérgetik. — A vonat indul. Az utazás vadászkalandok elmon-