Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

IV. ARCZKÉPEK GYŰJTEMÉNYE. - Farkas a birkák közt

— Jó itt magának, Pista bácsi. Nem cserélne még a királylyal sem. — Még a királylyal sem! Egyszer munkafelügyelőnek hívtak a fegyházba, már mint engem. Jó pénzt fizettek volna, mert nagyon megszerettek; de csak nem leszek —pénzért rab?!... Nem adok idekint egy napot egy életért odabent. Nagyot léíekzett, mintha arról akart volna meggyőződni, hogy csakugyan van itt levegő, meg szabadság, bőséggel. Hogy jobban érezzük, kifordultunk megint a pusztára. Lovaink békésen sütkéreztek a szinte tavaszias verőfényben; a kocsisunk szunyókált. Fent a kék végtelenségben egy pacsirta vallott szerelmet a napnak. A kunyhó mellett egy falka magyar juh heverészett, a nagy fehér komondor őrizte nyugodtan valamennyit. Gyönyörű délibáb rezgett előttünk Nádudvar irányában. Néztük a hullámos tengerben lubiczkoló nyájat. A nagy csöndben csak a menyecske szavát lehetett hallani, amint megint rácsapott az ura kezére s türelmetlenül mondta: nyughasson már! A vén pusztai farkas már ránk sem hederített. Nem törődött a délibábbal. Neki most is csak az imposztorságon járt az esze. — 280 — 18*