Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

IV. ARCZKÉPEK GYŰJTEMÉNYE. - A csapdában

A CSAPDÁBAN. — Nyakas! hej! — Hallom instálom, hallom. •— Gyöjjön ide kend, de hamarosan. — Itt is vagyok már, instálom az úrfit. — Indúljon kend, de rögtön . . . — Igenis instálom. (Megfordúl s elkezd futni.) — Hova szalad kend? hej! Megbolondúlt? — Nem igen, instálom. — Ide hallgasson hát. Kimegy kend egy-kettőre a Kisasszony-völgybe s megkénezi ott a rókalyukakat, ahány van, valamennyit. — Kimegyek, megkénezem. — Ne kotyogjon annyit. Mit jár mindig a szája? Tudja-e hol van a kénzsinór? Tudja-e melyik rókalyukat kell eltömni? Fogadni mernék, hogy megint csupa szamárságot csinál. . . — Igenis, instálom. — No, majd utána nézek. Lódúljon már; a kénzsinór a szekrényem tetején van; ejnye hát mégis itt van? Már régen vissza is kellett volna jönnie, maga Mátyás király restje. Nyakas Demeter olyat pördűlt, mintha láthatatlan kéz lódított volna rajta egyet. Nehézkes koczogással iramodott neki az «alsóháznak», ahol az erdészsegéd lakott. Ott volt az erdei dolgokhoz szükséges szer-raktár is, - 235 — 19