Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

II. HANGULATOK. - Vén asszonyok nyara

didergőssé válik. Felhő csúszik a nap alá s abban a perczben fakó, komor arczúlatot mutat az imént még barátságos puszta. A tisztesfű fehér virágai mintha hirtelen megszürkültek volna. Az őszi kikirics bágyadtan lilás, hidegvette. A levegő megtelik azokkal a szálldosó fehér foszlányokkal, amelyek tépett pillangószárnyhoz, menyasszonyi fátyol darabjaihoz hasonlítanak. Mintha ezer hópehely kapaszkodnék össze s egygyé válnék; mintha százezer ilyen nagy pihe hulldogálna, de igazán le nem esnék soha; mert jön a szél és fölkapja megint, hogy elejtse megint; kergesse, hajtsa, játszszék vele. 147 10*