Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

84 őket fel ŰZ indulásra, azonban mindhiába. Egyáltalában eszük ágában sem volt abbanhagyni a poharazást és midőn látták, hogy mi nem hagyunk fel a zaklatással, hát fogták magukat és átmentek a másik hajóra, mely művelet közben a Lofoten kövér kapitánya majdnem beleesett a vízbe, ami azonban határozottan egészséges lett volna neki. Végre azonban elhagyott a türelmünk minket is,meg a spanyolokat is és egyesült erővel szétválasztva a két kapitányt, esti hét óra felé tényleg megtörténtek az előkészületek az elinduláshoz. Miután szívélyesen elbúcsúztunk a Lofoten utasaitól, mindnyájan összegyűltünka fedélzeten, a kapitány megadtaa jelt az indulásra, a két hajó pedig lassan szétvált és távolodni kezdett egymástól. Erre a hajón levő Éjféli nap. összes lármakeltő eszközök működni kezdtek, a gőzkürt szakadatlanul bömbölt, az orvos egy öreg, talán még Wasa Gusztáv idejéből megmaradt puskát sütögetett a levegőbe, a kapitány pedig dinamittöltényeket durrantott el, miközben maga is majd felrobbant. U Lofoten utasai szintén nem maradtak mögöttünk a zajcsinálásban, sőt egyebeken kívül a grammofonjukon egy harcias indulót is