Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 7S — bizony nekem . . . gyenge vigasztalás. Még leginkább iható a hóból nyert víz, de ez megint nem oltja a szomjúságot. Midőn így szokás szerint együtt ülünk este a szalonban, mind gyakrabban szóba kerül az élelem élvezhetetlen volta és ilyenkor vágyakozva gondolunk vissza egy tisztán és szépen megterített asztal mellett elfogyasztott jó ebédre. Augusztus 17. 77° 20' szél., 44° 30' hossz. Ma már hajnali félháromkor fellármázták az egész hajót a megszokott „björn" kiáltással, de ma már nem volt olyan nagy az izgalom, a kapkodás, a sietés, mint az első ízben, midőn ez a kiáltás vert fel álmunkból. H mai ébredés azonban igazán kellemetlen volt! Legédesebb álmunkból felébresztve, gyorsan magunkra kapva a legmelegebb ruhadarabokat, léptünk ki a túlfűtött kabinból a fedélzetre, melyen dermesztő, jeges északi szél süvített végig. H nap sárga nagy golyója egészen a láthatár felett úszott, az égről piszkos foszlányokban lógtak le a széltől megtépett felhők, a vízen pedig fehéren habzottak a hullámok. Szerencsére Haag űr a medvét, amely egy jégtáblán állt minden nehézség nélkül lelőtte és így hamar elhagyhattuk az ide-oda mozgó fedélzetet, hogy folytassuk a megszakított alvást. Egész nap nyugati, majd északnyugati irányban haladtunk, kezdetben sűrűn úszó jég közt, később pedig teljesen nyílt vizén. Esti hat óráig nem láttunk jeget, csupán a láthatáron húzódott végig egy keskeny fehér sáv, a jéghatár kezdete. Úgy látszik, hogy egy a jéghatár mentén képződött nagy öbölben lehettünk. Nagy csodálkozásunkra dél felé egy medvét vettünk észre, amint nyugodtan úszott a teljesen nyílt vizén. H hajóról nézve csupán a feje látszott ki a vízből, egy lassan előre haladó fehér pont a víz kék felületén. Már nagyon régóta lehetett útközben, mert igen lassan úszott és így nemsokára utói is értük. H hajó orráról három lövéssel véget vetett életének E. L. Ezt a társukat ugyan hiába várták a szomszédai a túlsó jégparton ! Hlig értünk ismét be a jég közé, újból egy medvét pillantottunk meg, amint épen egy fóka húsából lakmározott. T\ csónakkal egész közel értünk hozzá, de ő egyáltalában nem vett tudomást