Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

előre az „Ofoten" a sötét vízen, mint haladunk előre a jeges világ végtelen útvesztőjében. Eközben lassan havazni kezdett, nagy hópelyhek szállingóztak alá és nemsokára az egész hajó ujjnyi vastag hóréteggel volt beborítva. Egész különös volt ez a tiszta fehér hajó, melyről mintha minden élet kihalt volna, olyan csendesen, zajtalanul haladt a néma szürkeségbe burkolt tájon. Még elgondolni is nehéz volt azt, hogy mialatt én csikorgó hidegben, bundában állok itt a hóval ellepett hajón, körülöttem mindenfelé jég, meg egyhangú szürke fényesség, hogy ezalatt, ugyanezen a világon, arra messze-messze dél felé, most sötét, meleg nyári éjjel van. Augusztus 16. 77*09' szél., 49*58' hosszReggeli három óráig voltunk még ébren, lent ülve a szalonban, olvasva, beszélgetve, mialatt kint valóságos hóvihar dühöngött. fi hajó is megállt, mert oly sűrűn havazott, hogy alig lehetett látni pár méternél távolabbra, fi fedélzetet vastagon borította el a frissen hullott hó, mely odafagyott az árbocokhoz és a kötelekhez is, csillogó fehéren vonva be az egész hajót. Mindenütt hosszú jégcsapok csüngtek alá. fiz árbocokon levő kötélzet és a tat, melyről ezernyi hegyes jégcsap lógott le, úgy nézett ki, mint egy finom fehér csipke. Egészen télies, egészen északsarki kép volt ez, olyan, aminőt az északsarki expedíciókat leíró könyvekben, vagy Jules Verne némely regényében látni. Reggel hétkor D. P. egy kisebb medvét lőtt. fi hajótól 300—400 méternyire úszó jégtáblán ült, nyugodtan nézve a feléje közeledő csónakot. Ezek az állatok egyáltalában nem bírnak az őket fenyegető veszély tudatával, mert a legtöbb esetben bevárják a közeledő csónakot, sőt sokszor elébe is mennek, kíváncsian nézegetve azt. fiz eddig elejtett medvék közül alig volt egy, kettő, mely amidőn a hajót, vagy a csónakot észrevette, irányt változtatott, vagy menekült volna. Legtöbb esetben vagy mozdulatlanul nézte a csónakot, vagy pedig kíváncsian jött mindig közelebb, támadólag egyik sem viselkedett, az első lövés után azonban mindegyik futásnak eredt. Tulajdonképen inkább szánalomraméltók ezek a hatalmas állatok, mert