Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 53 — De ekkor B. M. a hajó orráról már célzott és eldördült az első lövés, a medve hirtelen lebukott a víz alá, majd ismét a felszínre jött, erre még két lövés érte és pár pillanat múlva már élettelenül úszott a vízen a nagy fehér test. Nemsokára már ott lógott ez a zsákmány is a gőzdaru vasláncán és a mérés után kitűnt, hogy a medve hossza, a hátsó lábakat bele nem számítva, épen 2 méter és 50 centiméter. Hatalmas állat volt, nemcsak nagyságra, hanem prémre nézve is ritka szép példány. Ezalatt azonban a jégen levők után kellett nézni, mert közben gyenge köd támadt, mely ha erősbödik, könnyen elveszthettük volna szem elől a jégen levő társainkat. Hzonban nemsokára ezek is megérkeztek és a hajó újra megindult a jég között levő számtalan csatornák egyikében. Ez volt a délelőtt eseménye. Most délután újra együtt ülünk itt a szalonban, az egyik asztalnál ismét dühöng a bridgeláz, E. L. pedig bámulatos gyorsasággal igen szép krétarajzokat csinál, csupa jeges tanulmányt. Mialatt a naplómat írom, a kis szürke macska, melylyel nagyon megbarátkoztam, itt ül mellettem az asztalon és nézi, hogy a tollam hogy szalad végig a papíron. Mikor ezt elunja, akkor elkezd járkálni az asztalon, különös és megmagyarázhatatlan előszeretettel sétálva végig naplómnak teleírott, de még nedves lapjain. Majd a hátamon keresztül átmászik a bridgezőkhöz, beleugrik egy „Klein slamm" kellős közepébe, onnét le a földre és végre eltűnik a folyosó homályában. így múlik el az idő, néha-néha egyikünk felnéz a fedélzetre megnézni, hogy mily irányban haladunk és milyen a jég körülöttünk. Egyelőre nincs remény medvére, mert csupa apróbb jégtáblák közt hajózunk és a medvék rendesen a nagyobb jégmezőkön, az úgynevezett „sture flora "-kon vannak. Nemsokára négy óra lesz és Haag úr hamisítatlan berlini kiejtéssel kiáltoz hogy Kaffe, Kaffe, mire végre meg is jelenik az ajtóban Mariecke alakja, amint hozza a gőzölgő fekete levet. Erre mind körülálljuk az asztalt, eközben a macska is előkerül és miután két csészét feldöntött, diadalmasan belemászik a czukortartóba, mi pedig elkezdünk ozsonnázni.