Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 37 — gerünk lesz, mert az „Ofoten" bizony a legkisebb hullámzást is nagyon megérezheti. Kint olyan hideg van, hogy társaim lassan mind lejönnek ide a szalonba, elhelyezkednek köröskörül a puha bársony pamlagon és miközben a kis vaskályhában vígan lobog a tűz, terveket csinálnak, hogy vájjon mikor érjük el az első jeget, milyen lesz a tengeri út odáig, milyenek lesznek a jégviszonyok fent a Jegestengeren és hogy mikor pillantjuk meg az első jegesmedvét? Holnap dél felé kell Honningswaagba érnünk, ott kiszáll a norvég partkalauz, aki a hajót most a szigetek közt vezeti és mi kimegyünk a nyílt tengerre északészakkeleti irányban. Ma van az első nap, hogy megkezdtük tengeri útunkat az „Ofoten"-en és ezért most feljegyzem az „Ofoten" utasainak és az expedíció résztvevőinek névsorát. Hz expedíció tagjai: gróf EdelsheimGyulai Lipót, ifj. gr. Edelsheim-Gyulai Lipót, gr. Degenfeld Pál, br. Harkányi Sándor, br. Baich Mihály, Haag Ferdinánd és én. R hajó személyzete: Harald Johnson kapitány, Mr. Skang kormányos és első tiszt, M. Holst az orvos, négy tengerész, három „fangmann" (jegesmedvevadászatban jártas halászok), egy „Eislotse", két gépész, négy fűtő, az angol szakács és felesége, végül két norvég stewardess Mariecke és Emma. jjuguszhis 5. 76° 10' északi szél., 52° 45' hossz. Gr. számítva. Mintha hetek múlottak volna el azóta, hogy legutoljára írtam, annyira hosszúnak és kínosnak tűnik fel nekem ez a három nap, melyet a rossz idő miatt kénytelen voltam a kabinomban tölteni! Még augusztus 1-én éjjel erősen mozogni kezdett hajónk és amint azt előre is tudtam, nekem jutott a kellemetlen szerep, hogy a tengeri betegek sorozatát megnyissam. Másnap délután, midőn a nyílt tengerre értünk, a hullámzás mind erősebbé vált, úgy hogy a legnagyobb jóakarattal sem voltam képes elhagyni kabinom szűk kis ágyát. Harmadikán volt a legerősebb a mozgás, az „Ofoten" ide-oda himbálózott, elébb lassan felemelkedve, aztán ugyanoly lassan sülyedve le, mely mozgás szabályos időközökben ismétlődve, tartott egész ma reggelig. Habár előre tisztában voltam azzal, hogy ha rossz időt kapunk, akkor én leszek az első, aki emiatt szenvedni fog, — mégis ez a pár nap, amit étlen és