Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 35 — tdnyci, kivel együtt levonultak az „Ofoten" szalonjába és mit sem törődve velünk, vígan poharazni kezdtek. Ekkor azonban megsokalva ezt a nemtörődömséget, teljes energiánkat latba vetve végre sikerült szétzavarni a két jókedvű kapitányt. Ezalatt az orvos is megérkezett és így nem hiányzott más senki a hajóról, csupán még egy matróz, akit a városba küldöttünk be azzal, hogy szerezzen egy macskát akárhogy és bárhonnét, mert egy hajón kell lennie macskának. Végre ez is megérkezett, magával hozva két kis szürke macskát, melyeket kitörő örömmel fogadtunk. Tehát itt volt visszavonhatatlanul az indulás pillanata. Hz egyik francia fényképész elkezdte forgatni a parton felállított gépét, ini pedig a szintén a parton álló Gisbert kezét feltűnő barátságosan ráztuk rneg, hogy a nagy űt előtti búcsúzás jelenete a leendő képen minél meghatóbban legyen megörökítve. Ezután lassú léptekkel egyenként felmentünk a hajóra, mialatt a fényképezőgép javában működött. Hz árbocra ezalatt felrepült a magyar lobogó és mi hangos éljennel üdvözöltük hazánk színeit, míg a többiek a nemzetközi udvariasság szabályai szerint kalaplevéve tisztelegtek a lobogó előtt. H kapitány jelt adott az indulásra, a hajóhidat bevonták, három hosszú, tompán búgó gőzkürtjel hangzott el és az „Ofoten" lassan kezdett távolodni a parttól, megkezdtük útunkat. H parton ezalatt az összegyűlt nép kendőlobogtatva vett búcsút tőlünk, Gisbert kalapját lengette, a franciák integettek, mi pedig fent a fedélzeten állva néztük, mint távolodunk mindjobban a parttól, mint lesznek Tromsö házai mindig kisebbek, már az egyes alakokat sem lehetett felismerni, a kép mindjobban elmosódott, útban voltunk. Teljes gőzzel haladtunk észak felé mindig a part és a szigetek között. H vidék innét kietlen sziklássá vált és estefelé már csak bundában lehetett a fedélzeten tartózkodni. H hegytetők mindsűrűbben vannak hóval beborítva, néhol gyönyörű vízeséseket látni, amint a megolvadt hó vize nagy magasságból zuhog alá, bele a tengerbe. H világítás ismét gyönyörű. H színek legremekebb ellentéteit látni egymás mellett, a víz világoszöld, majd egyszerre szinte fekete lesz és ott, ahol a hegyek sötét árnyékukat rávetik, szinte érezni lehet a feneketlen borzasztó mélységeket. H hegyormokon fekvő hó rózsaszíne olyan üdén emelkedik ki az égbolt világos kékjéből, mintha csak egy 3*