Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

I. RÉSZ. CHRISTIANIA - THROHDJEM TROMSÖ

- 25 Július 30. R Tromsövel szemben fekvő parton egy mély völgy nyúlik be a hegyek közzé. Ebben a völgyben tanyáznak a lappok, Norvégia és Szibéria északi részeinek félvad nomád lakosai. Ma délután oda rándultunk ki, hogy megnézzük a lapp tábort, amelyet az ide felvetődő utazók mind fel szoktak keresni. Csónakokon átkelve a túlsó partra, gyalogszerrel indultunk neki az alacsony, bozótos, törpe fákból és fenyőkből álló erdőnek, mely a völgy mélyén rohanó kis hegyipatak két oldalán terül el. Teljesen vad ez a vidék és habár itten sem lehet látni egyebet, mint hegyeket, havas csúcsokat, sziklákat meg fenyőket, mint bármely más hegyvidéken, mégis mennyivel különösebb, mennyivel kietlenebb, vadabb volt ez a táj, mint a többi európai hegyvidékek. Csodálatos, hogy minden hegyes vidéknek megvan a maga különös jellegzete, éppen úgy, ahogy minden tengernek megvannak a maga sajátos színei. Egyórai gyaloglás után, melynek vége felé, minthogy mind magasabbra értünk, kezdett ritkulni az erdő és már csak csenevész bokrok között, mohával benőtt sziklás talajon jártunk, megpillantottuk a lappok táborát. Rz egész nyári tábor néhány sátorból állott, melyek gályákból és összevarrt iramszarvasbőrökből voltak készítve. R sátrak előtt negyvenötven főnyi lapp népség, jobbára asszonyok és gyermekek üldögéltek, míg körülöttük néhány borzasztó sovány, laposszarvú iramszarvas legelészett, ha ugyan talált valamit a sziklás talajon. R lappok nagyjában hasonlítanak a mi cigányainkra, csak ezeknél jóval alacsonyabb termetűek, bőrük nem is annyira barna, mint inkább sárgás, arckifejezésükben pedig határozottan sok ázsiai mongol és tatár jelleg van. Ruházatuk teljesen iramszarvasbőrből készült és úgy a férfiaké, mint a nőké, nadrágból és hosszú kabátból áll, mely mindenféle élénk színű, kék, vörös, meg sárga szegélylyel van kivarrva. Prémből készült eredeti alakú sapkájuk tele van rikító vörös és sárga rojtokkal, lábbelijük pedig a szintén prémmel bélelt színesen kivarrt bocskor, melynek vége hegyesen kunkorodik felfelé. Ezekben a rikító színekbe öltözött apró, mozgékony emberekben már megnyilatkozik az a mértéktelen ruházatdíszítő hajlam, mint a vad néptörzseknél, amely annál nagyobb mérveket ölt, minél vadabb és műveletlenebb valamely néptörzs. Elképzelhetetlen az a piszok, amely-