Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

- 116 zetre, ahol azután akárcsak valamely fimerikába járó paquetboaton, olyan fényes kényelem tárul a szem elé. fi hajónak mindkét oldalán utcányi széles fedélzet húzódik végig, itt azután sétálva a reggeli enyhe napsugárban, teli tüdővel lehet beszívni a sós tengeri levegőt. Minden vakító fehérre van festve és mindenütt a legnagyobb -tisztaság uralkodik, fi hajó belsejében mindent meg lehet találni, amire ez alatt a pár órai út alatt csak szükség lehet. Mintha csak egy fényes hotelben lenne ez ember, olyan tágasak, szélesek ezek n modern kényelemmel berendezett, művészi ízléssel kiállított helyiségek, fi hajóépítési és berendezési technika minden vívmánya meg van itt valósítva, ép úgy, mint a Hamburg— fimerika Linie vagy az észak-német Lloyd pompás hajóin, azokon a valóságos úszó palotákon, hol minden megszokott százazföldi kényelmet és szórakozást meg lehet találni. Itt is mindenféle kényelem áll az utas rendelkezésére, úgy hogy ha mindent végig akarna tapasztalni, nem is futná ki az idő, mert ez az óriási méretű, 12000 tonnás hajó hat óra alatt teszi meg az útat a svéd parttól a német partokig. Van itten két nagy étterem, egy olvasóterem, egy írószoba, egy igen ízlésesen berendezett női szalon, zeneszoba, továbbá cukrászda, american bar, fürdőszobák, borbély és manicure, könyvkereskedés és még ki tudja, mi mindent rejteget magában ez a csodálatos, hatalmas emberi alkotás! Nemsokára fel kell tűnni déli irányban Rügen szigetének, de most még nem látszik semmi sem, csak a tenger szürkésen kék tükre, mely a láthatáron összeolvadni látszik a páratelt égbolttal, fiz óriási hajótest minden ízében meg-megremegve nyomul előre a bodrosszélű hullámokon, maguk után hagyva egy tükörsima, széles, gyöngyöző habokkal beszegett útat, egy a végtelenbe vesző vonalat a tengeren, északról dél felé. Nem-e olyan ez a hosszú út a végtelen tengeren, mint az ember élete a lét végtelenségében ? Mögöttünk van a mult, az eddig megtett út, melynek emléke messze elnyúlik, mígnem elenyészik lassan a feledésben. De odáig egészen a mienk, mert amit átéltünk, azt el nem veheti senki és semmi; a szép emlékek, a boldog percek lelki visszhangja, de a fájó emlékek is, melyeket meg lehet ugyan bocsátani a sorsnak vagy az embereknek, de melyeket elfeledni nagyon nehéz: ez az a hosszú út, amely a jelenből a múltba vezet. Előttünk azonban ott fekszik a jövő,