Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 109 — egész olyan, mint egy óriási színes és eleven térkép, mely kiterítve fekszik az ember lábai előtt. Visszatérve a városba, meglepett az a nagy forgalom, mely a széles és mindenütt aszfalttal burkolt utcákon minden felesleges zaj és kiabálás nélkül a legnagyobb rendben bonyolítódik le. Az automobilok már itt is talán nagyobb számban láthatók, mint a kocsik, a bérautomobilok pedig mind olyan szép kiállítású nagy kocsik, aminőket sem Berlinben, sem Bécsben, de még Párisban sem láttam. Az utca képe hű tükre egy város fejlődési fokának, műveltségének és gazdagságának. Stockholmban az utcának nagy forgalma, melyben egymástérik a legkényesebb ízlést is kielégítő magánfogatok, villamos és egyéb automobilok, a gyalogjárók nagy tömege, melyben minden nemzet képviselve van, továbbá az üzletek fényes kirakatai, mind a város nagy gazdagságára és magas fejlettségi fokára engednek következtetni. Milyen óriási a különbség az előkelő és gazdag Stockholm és az egyszerű, szerény Christiania között, amely összehasonlítva ezzel a minden tekintetben igazi világvárossal, valóban csak egy szegényes halszagú kikötővárosnak tűnik tel. Norvégia lehet gazdagabb természeti szépségekben, de Svédország földjének, iparának és kereskedelmének gazdaságához, népének magas műveltségéhez képest bizony csak egy festői rongyokba öltözött koldushoz hasonlít. Skandináviának egész történelmi múltja is inkább Svédországhoz fűződik, Norvégia kezdetben dán fennhatóság alatt, majd később Svédországgal real unióban egyesülve teljesen ezen arisztokratikus, monarchikus ország befolyása alá került, mely alól csak néhány évvel ezelőtt sikerült kiszabadulnia. Esteledett már, midőn a bolyongásból hazatértünk. A hotellel szemben lévő parton álló, hatalmas, imponáló méretekben épült királyi palota ablakai lángolóan verték vissza a leszálló nap utolsó sugarait, melyek a víz tükrét aranyossá, az égboltot rózsaszínűvé varázsolták. Lassan egészen beesteledett, az utcák zaja elnémult, a hajók sokszínű lámpáinak fényét imbolyogva tükrözték vissza a lágy csobogással tovasikló hullámok. Az estét az Oszkár-színházban töltöttük, hol igen jó előadásban hallottuk Lehárnak az egész világot diadalmasan bejárt „Luxemburg grófját". Igazán a gyorsaság évszázadában élünk. Pár nappal ezelőtt még valahol messze fent jártunk az északi